AZ ALKOHOLSZONDÁKRÓL

TULAJDONKÉPPEN MIT MÉR AZ ALKOHOLSZONDA?

Az alkoholszondák feladata a vér alkoholtartalmának meghatározása. Ez a kilélegzett levegő alkoholtartalmának mérésével történik, tehát közvetett úton határozzák meg a vér alkoholtartalmát.

A véralkohol szintje és a tüdő mélyén található levegő alkoholszintje szoros összefüggést mutat. Az emberi tüdőben található mintegy 300 000 0000 tüdőhólyagocska (alveolus) felelős a gázcseréért. Itt történik a levegő oxigénjének a felvétele és a széndioxid leadása. Az alveolusokban a vér és a levegő között csak egy vékony gázáteresztő membrán van, ami lehetővé teszi a vérben található alkohol levegőbe történő leadását. Ez így nagyon megnyugtató, hiszen nem kell mást tenni, mint megmérni a levegő alkoholtartalmát. Igen, csak az a bökkenő, hogy az alveolusokban található levegő összetétele messze nem azonos a kilélegzett levegő összetételével.

A mérés során tehát arra kell törekedni, hogy az alkoholszonda érzékelőjére a tüdő mélyéről származó (alveoláris) levegő kerüljön. A jobb szondák ezt úgy biztosítják, hogy mérés csak akkor történik, ha a kifújt levegő nyomása egy adott értéknél nagyobb, illetve már legalább 1,2 l levegő távozott a tüdőből.

Szondázásnál az emberek önkéntelenül vagy szándékosan melléfújnak, gyengén fújnak, esetenként szívással is megpróbálkoznak. Az ilyen mérések értékelhetetlenek. Fontos tehát, hogy az alkoholszonda felépítése és műszaki színvonala kizárja az ilyen hamis méréseket.

Az olcsó, fúvóka nélküli (gift kategóriás) alkoholszondák fizikai felépítésükből adódóan is alkalmatlanok pontos mérésekre. Jó szórakozást jelenthetnek egy kapatos társaságnak, de azért ne egy ilyen „mérés” alapján döntsünk pl. az autóvezetésről.

AZ ALKOHOLSZONDÁK FAJTÁI

A fentiekből látható, hogy egy alkoholszondának mérési elvétől függetlenül biztosítania kell, hogy az alkoholtartalom mérése a tüdő mélyéről származó (alveoláris) levegővel történjen.

A legelterjedtebb alkoholszondákban három mérési elvet alkalmaznak, kémiait, elektrokémiait és félvezetőset.

• A kémiai elven alapuló alkoholszondák

Ezek azok a hírhedt kis üvegcsövek, amit a rendőr az orrunk alá nyom és felszólít a lelkiismeretes fújásra. Ezt a mérési eljárást 1953-ban dolgozták ki és még ma is alkalmazzák. A lényege az, hogy az üvegcsőben található vegyi anyag az alkoholgőz hatására elszineződik. A keverékben található sárga káliumkromát az alkoholgőz hatására zöld krómmá alakul. Minél töményebb az alkoholgőz, annál hosszabb lesz az elzöldült rész a szondában. Ez a szonda csak egyszer használható. A kémiai alkoholszondás mérés számos hibalehetőséget hordoz. A kémiai alkoholszondát ma már csak szűrővizsgálatra használják, mivel elszineződése nem bizonyítja hitelt érdemlően az alkoholfogyasztást. A negatív eredmény ugyanakkor kizárja az alkoholos befolyásoltság fennállását.
 

• Félvezető-érzékelős alkoholszondák

A ma legelterjedtebb, félvezető-érzékelős elektronikus szondák között a használhatatlan bóvlitól a megbízható, professzionális eszközökig minden megtalálható.

A félvezető érzékelők a fémoxid rétegek gázérzékenységét hasznosítják. Sajnos ez csak magas hőfokon számottevő, ezért a félvezető érzékelőkben a hordozóra felvitt fémoxid vékonyréteget mintegy 300 “C-ra kell hevíteni. Ekkor már az oxidréteg gázokkal reagálva megfelelőmértékű ellenállásváltozást mutat. Ezt a jelenséget használják az összes félvezetős gázérzékelőben, így az alkoholszondákban is.

Az egyszerű félvezető érzékelők egyetlen előnyös tulajdonsága az alacsony ár.

A filléres félvezető érzékelőkkel gyártott, igénytelen, fúvóka nélküli „szondák” jó esetben is legfeljebb az alkohol jelenlét tudják kimutatni. Erről bővebben az „Önámítás sokba kerülhet” fejezetben lehet olvasni. Az ilyen eszközöket a szakirodalom veszélyes hulladéknak tekinti, amit a rászedett vásárlók a saját bőrükön tapasztalhatnak.

Szerencsére az elmúlt években sokat fejlődtek az igényes félvezető-érzékelők és agyafúrt algoritmusokat is bevetettek az adatfeldolgozásban. Természetesen a minőség javulása az árban is megjelenik. .A minőségi, félvezető-érzékelős alkoholszondák 10% pontossággal mérnek, ami a legtöbb felhasználási területen elegendő. Sajnos a félvezető gázérzékelők többféle gázra is érzékenyek lehetnek, ami a kiértékelésnél gondot okozhat. Így van ez az alkoholgőzre kifejlesztett érzékelőknél is. Az ilyen alkoholszondák nem csak az alkoholra (etanol), hanem egyéb, a kilélegzett levegőben esetenként előforduló anyagokra is reagálnak. Ilyenek pl. a cigarettafüstben megtalálható szénmonoxid, a cukorbetegek leheletében az aceton és a több okból is megjelenő ammónia. Hatásukra az eredmény a tényleges véralkohoszintnél magasabb vagy akár alacsonyabb is lehet. Erről a jobb szondák használati utasítása nem szokott megfeledkezni.

Mire ügyeljünk a felvezetős alkoholszondák használatánál?

- Az alkoholfogyasztás és mérés között legalább 20 percnek kell eltelnie.

- A mérés előtt ne használjunk alkoholtartalmú szájvízet, fogkrémet.

- Ne mérjünk szeles, huzatos helyen vagy rosszul szellőztetett helységben.

- Tilos a szondába dohányfüstöt fújn!  A dohányzás és a mérés között legalább 5 perc teljen el.

- Óvjuk az alkoholszondát a túlzott melegtől vagy hidegtől.

- A megbízható és pontos mérések érdekében célszerű a szondát évente hitelesíttetni.
 

• Elektrokémiai érzékelős alkoholszondák

Az elektrokémiai érzékelők az üzemanyagcella elvén működnek. A kilélegzett levegő reakcióba lép a munkaelektródára (anód) felvitt katalitikus réteggel és az alkohol oxidálódik. A munkaelektródával szemben lévő katódon a környezeti levegő oxigénje ugyanekkor redukálódik. Így a két elektródát összekötő munkaellenálláson a kilélegzett levegő alkoholtartalmával arányos áram folyik, ami mérhető. Ezt a gyakorlatban két platina síkelektródával valósítják meg.

Bár Sir William Grove már 1839-ben demonstrálta az üzemanyagcella működését, az első kézi alkoholszondák csak az 1970-es évek elején jelentek meg. A sok évtizedes fejlesztés és technológiai finomodás mára meghozta az eredményét.

A korszerű elektrokémiai érzékelők egyetlen hátrányos tulajdonsága a magas ár. Ez azoknak rossz hír, akik szerint egy terméknek csak ez az egyetlen lényeges jellemzője.

Az elektrokémiai érzékelők előnyei:

Pontosság. Jól beállítva 3-5% pontossággal mérnek és átlagos használat mellett csak évente szükséges a hitelesítés.

Hosszú várható élettartam. Az ilyen műszerek 3-5 évig működnek kifogástalanul, de a szakirodalomban az eddigi élettartam csúcs több, mint 8 év.

Alacsony energiafogyasztás, ami különösen a hordozható készülékeknél előnyös.

Jó szelektivítás. Sokkal kevésbé érzékenyek az egyéb vegyületek jelenlétére, mint a félvezetős szondák.

Nagy megbízhatóság. A korábban felsorolt jó tulajdonságok egyenes következménye.

Az elektrokémiai elven működő alkoholszondák az elmúlt évtizedekben már bizonyítottak. Nem véletlen, hogy a hatóságok, intézmények és igényes magánfelhasználók szinte kizárólag ilyen elven működő műszereket használnak.